A torockószentgyörgyi tábor
2022 óta hat alkalommal rendeztük meg a torockószentgyörgyi (Colțești) családi tábort, és mindegyik hozzátett valamit ahhoz, ahogyan az emberek, a gyerekek és a természet találkozását elképzeljük. Gyakorlati kérdésekből indultunk: hogyan élhetünk együtt néhány napig úgy, hogy a szervezés ne váljon nyűggé? Hogyan rendezhetünk be egy helyet, ahol a felnőttek jól érzik magukat, a gyerekek szabadok, a természet pedig nem csak egy nyaralás díszlete?
Építettünk egy lounge-ot, és kísérleteztünk a szabadtéri nappali ötletével. Galériát nyitottunk az erdőben, hat nemzetközi művész 32 alkotásával. Biológusokkal tartottunk műhelyeket, különböző élőhelyeket fedeztünk fel, és kipróbáltuk a találkozás formáit a zenével, a vizuális művészetekkel, az installációkkal, a performansszal és a mozgással. A tábor fontos része azonban a programon kívül zajlott. A gyerekek játékokat találtak ki, felfedezőútra indultak, és a hegyi patak hideg vizében játszottak. A legjobb pillanatok némelyike úgy született, hogy senki sem tervezte.
Idővel a tábor egyre kevésbé szólt tevékenységek sorozatáról, és egyre inkább azokról a feltételekről, amelyek között történhet valami az emberek között. Gyerekekről, akik maguk találnak elfoglaltságot, felnőttekről, akik igazán ki tudnak kapcsolni, és csoportokról, akik végül megosztanak egy helyet, egy asztalt, egy felfedezést vagy egyszerűen néhány óra csendet. Természetben való tanulás, szabad játék és közösségi élet, anélkül, hogy minden pillanatnak eredményt kellene hoznia.
Amural: kísérleti fészek a városban
Az Amural fesztiválon belül több éven át építettünk és kurátoráltunk egy kísérleti színpadot. Szabadon kezelhettük a helyet nemcsak koncerthelyszínként, hanem átalakítható környezetként. Egy sziklán, egy patak mellett, egészen a régi várfal tövében megpróbáltunk egyfajta fészket építeni: menedéket, ahol leülhettél, órákig hallgathattad a zenét, emberekkel találkozhattál, vagy egyszerűen távol maradhattál a fesztivál nyüzsgésétől anélkül, hogy elhagytad volna a várost.
Kitakarítottuk a helyet, berendeztünk egy hívogató sátrat, és dolgoztunk a hangosításon, a hangulatvilágításon és a közönség kényelmén. Kísérleti és ambient zenét készítő romániai alkotókat kerestünk, köztük pályájuk elején járókat is, és olyan közeget kínáltunk nekik, ahol figyelmes közönség előtt mutathatták be a munkáikat. A zene így egy tágabb élmény részévé vált, amely összefonódott az építészettel, a vízzel, a növényzettel, a fénnyel és mások jelenlétével.
Emellett a fesztivál kísérleti lehetőségei is érdekeltek: merész video mapping projektek az épületeken és interaktív analóg kísérletek, amelyekben a látogatók beavatkozhattak, játszhattak, és maguk fedezhették fel, hogyan működnek a dolgok. Az Amural lehetőséget adott arra, hogy felfedezzük a természet és a város, az örökség és a technológia, a művészeti installáció és a közösségi tér találkozását.
Installációk és performanszművészet
Installációkat és performansz-kísérleteket készítettünk a természet félreeső helyein: erdőkben, tópartokon, dombokon és más olyan helyeken, ahol nincs különösebb ok megállni. Üveggel, fával, színes anyagokkal, tárgyakkal, ötletekkel vagy néhány kérdéssel mentünk oda, és megnéztük, mi történhet. Néha építettünk valamit, máskor azt változtattuk meg, ahogyan egy helyet érzékelni lehetett. Anyagokkal és formákkal dolgoztunk, de filozófiai fogalmakkal, kitalált szabályokkal, abszurd gesztusokkal és szándékosan a haszontalanság határáig vitt kísérletekkel is.
Néhány beavatkozásnak szűk közönsége volt: pár barát vagy útközben megismert különös ember. Másoknak egyáltalán nem volt közönségük. Azért csináltunk dolgokat, hogy megfigyeljük, hogyan reagálnak az anyagok, hogyan változik meg egy táj egy apró beavatkozástól, vagy mi történik, ha egy csoport elfogadja, hogy követ egy ötletet anélkül, hogy tudná, hová vezet. Néha a végén felgyújtottuk, amit építettünk, és hagytuk, hogy a hely újra az legyen, ami volt.
Ezek a projektek valahol a kortárs művészet, a land art, a helyspecifikus beavatkozás, a részvételi performansz és a filozófiai kísérlet között vannak. Mondjuk úgy, hogy intézményeken kívüli művészeti kutatás formái, amelyek közvetlen kapcsolatban születnek egy hellyel, a kéznél lévő anyagokkal és azokkal az emberekkel, akik épp ott vannak. Néha az eredmény egy installáció. Máskor csak egy esemény, amelynek semmi oka nem volt megtörténni, és épp ezért érdemes volt kipróbálni.
